Ma egész nap..

2009 április 14. | Szerző: Justme |

 mintha nem kapnék rendesen levegőt. Valami összeszorítja a mellkasom, és rájövök hogy a fájdalom, a tehetetlenség, és bármilyen furcsa, a düh csinálja ezt..

Nem jó sehol sem, egész nap mennék valahova,de nem tudom merre induljak, és közben rájövök hogy nem is akarok eljutni sehová sem..

Ő annyira messze van…

Ezért újra itt vagyok. Itt legalább velem van..

Alig egy perce egyeztem bele, hogy ő legyen az idegenvezetőm,és már azon jár az agyam, milyen hülye kifogást fogok mondani neki.. Ez annyira jellemző rám.. Egész héten várom majd hogy találkozzunk, és pár órával a találka előtt, elkezdem lebeszélni magam az egészről.. Túl jó neked, rá fog jönni hogy unalmas vagy, jobban megnéz, és fogalma sem lesz miért van veled, és már most azon gondolkodik hogy lépjen le..  Már rég megbánta hogy felajánlotta az egészet..

A hangja rángat vissza a konyhába.

-Bocsánat, mit mondtál?

-Azt kérdeztem, hogy megadod-e a számod.-kérdi kedvesen.

A hangok megint visszatérnek.

Hazudj,hazudj,hazudj!!!

Látod, én még az általam elképzelt világban sem engedem meg magamnak, hogy boldog legyek azzal, akit elképzelek magamnak..

Siess!!

Hozz híreket!!

Várlak!!

Never Too Late?