Nincs

2009 április 14. | Szerző: Justme |

 és a reggeli beszélgetésünk is csak rontott a helyzeten, ezért biztos megérted ha most…

 

Gondolkodom, hogy mondjam el a lehető legrövidebben, végül elkezedek hadarni.

-Én nem itt születtem, és csak nemrég jöttem ide, kaptam egy munkát,amit nem akartam visszautasítani, de nem tudom mennyi ideig maradok. Egyenlőre még nem érzem túl jól itt magam. Minden fura és idegen. Nincsenek még barátaim, csak a kutyám.

Megállok, és várom hogy mondjon, vagy kérdezzen  valamit, de még  a kávéfőzővel babrál. Végül felémfordul, és megkérdezi.

-És mit szólnál hozzá,ha én mutatnék meg neked pár dolgot?

Hirtelen libabőrős leszek, és a szívem is furán kezd el össze-vissza dobogni. Szeretnék mondani valamit, de nem jön ki hang a torkomon. Várakozóan néz, én úgy döntök egy bólintásnál  több nem fog menni, úgyhogy igent intek a fejemmel.

Elégedetten elmosolyodik, és kitölti  a kávékat…

 

Rossz ma.

Siess!!

Várlak!

Never Too Late?