Igen, igen

2009 április 15. | Szerző: Justme |

 Ma is megint korán van, én megint itt ülök, a fejem szaggatva fáj, és én kínomban, meg hogy ne a fájdalomra figyeljek, inkább a nevét kántálom magamban.

Odaülök az ablakhoz, és meglátlak!!

Kezdem úgy érezni hogy elkényeztetsz..

Tehát mesélj kedves holdam!!

Nagyon hallgatag vagy ma!! Mi történt?!! Ó igen, azt látom hogy csak a fél arcodat fordítod felém… És hallgatsz!! De miért? Nem értem! Mondj valamit kérlek!!

Talán az arcod másik felével, pont őt nézed??

Akkor megértem hogy nem tudsz velem foglalkozni, de így féltékeny leszek!!

Jó, akkor féltéknyebb leszek.. Ah, ha egyszer, mondjuk tíz percre cserélhetnék veled, ilyenkor mikor őt lesed.. Persze a te részedről ez mégcsak nem is leskelődés..

Csak a dolgodat végzed.. De én azért tudom hogy nagyon szereted ezt csinálni..

Zavarnálak még, de látom ma reggel nincs kedved elszakadni tőle…

Akkor elmorzsolom a könnyeimet, persze most úgysincs aki látná, nyugodtan hagyhatnám lefolyni, de tudod, azt még a nők sem szeretik, ha sírni látják őket..

Akkor sem ha rólad van szó, és akkor sem, ha most te sem figyelsz. Amit persze írigykedve megértek..

Talán nem is kellenek könnyek hozzá, elég a szemükbe nézni..

Minden ott van a margón…  

Never Too Late?