Ma nincs erőm

2009 április 15. | Szerző: Justme |

 fájdalommal. Egyszerűen csak hagyom hogy végigfollyon rajtam, hogy átjárja mindenemet, addig amíg megint levegőt is alig kapok.. Azt hittem hogy ezt a fajta fájdalmat nem érzem többé.. Hogy amit egyszer már legyőztem az életben, az nem jöhet vissza megint.. Hogy nem győzhet le. Mert megerősödtem, mert már pontosan tudom milyen érzés. És ha évekig is tartott, de megtanultam hogy kell kezelni.

De ez alattomosan jött most.. És nem számítottam rá hogy megint mindent lángragyújt..

De ez a láng most csak bennem ég. Nem fogok senkit megégetni vele. Mert most méginkább mellényúltam..

Olyan, mintha én a Holdon élnék, Ő pedig a Napon..  És ezért soha nem találkozhatunk..

És ez így rendben is van…

Ő odavaló…

 

 

Kinyitotta az ajtót, és megvárta míg kimegyünk. Elindult a kocsija felé, beengedte a kutyát a hátsóülésre, majd nekem is ajtótnyitott. Örültem,mert egyre hidegebb lett..Beszállt ő is. Megborzongtam, ő pedig bekapcsolta az ülésfűtést, amiért nagyon hálás voltam. Pár perc múlva kellemes meleg lett az autóban.

-Merre? -kérdezte.

-Őszintén szólva autóval, nem tudom az utat.. De a címet azért tudom.-mondtam neki.

Bólintott, és úgy tünt megint jól mulat rajtam. Kezdtem azt érezni, azért születtem meg, hogy neki mindíg legyen oka mosolyogni ha velem van… Ez volt az első pozitív gondolatom ma este mióta vele voltam, és őszintén szólva ez tetszett.. Lopva az arcát néztem,amit csak a műszerfal világított meg, és a kevés fény ellenére is megint elvesztem benne. Oldalról nézve még kevésbé volt tökéletes az arca, de valahogy mégis annyira minden odaillett ahol volt, hogy nem is tudtam volna elképzelni a hibái nélkül. És annyira jó lett volna mindennap, minden oldalról elveszni benne.

– Mire gondolsz?-fordul felém, amitől hirtelen levegőt is alig kapok. Nagyon örülök hogy sötét van, így az arcom színéről lemard. Bár biztos vagyok benne hogy tetszene neki..

-Igazából semmire.-mondom rettentő meggyőzően. Csak az utat nézem,hogy ismerős-e már a környék. Ha fogadnom kellett volna arra hogy elhitte-e, elbukom..

-Mindíg ilyen hallgatag vagy?  Vagy csak nekem nincs mit mondanod?

-Mindíg. -válaszolom bőlére eresztve..

De azt nem teszem hozzá, hogy neki még ha lenne is mit mondanom, azzal valószínűleg nem mondanék újat.. Tudnia kell milyen hatással van a nőkre, bár eddig nem tűnt úgy, hogy ez foglalkoztatná…

 

Ő a napon..

Én a Holdon..

Never Too Late?