Úgy

2009 április 16. | Szerző: Justme |

 veled együtt fogyok… Ma már csak félig vagy..

Még sötét van, a madarak őrölt módon csiripelnek, a fákon is elöbújtak a levelek, én mégis úgy érzem, elfogyok…

Lassan indulnom kell, és le  kell gyűrnöm egy újjabb hihetetlenül folytogató napot, hallgatnom, és néznem kell az embereket, úgy kell viselkednem mintha….

 

-Szóval, akkor én kérdezek.- dönti el.

-Mivel foglalkozol? Mit szeretsz csinálni? Voltak kedvenc helyeid ott ahol eddig éltél? Hány éves vagy? Mióta lksz itt?

Próbálom követni a kérdéseket, és kiválasztani azt, amire a legkönnyebb válaszolnom.

-Restaurátor vagyok.

Felhúzza a szemöldökét, de nem tudom eldönteni, hogy ha elkezdek beszélni róla, azonnal elalszik, vagy megáll a kocsival, és kitesz minket a közben megint szakadó esőbe?

Ahogy gyorsan rápillantok, csak azt látom az arcán,hogy várja a folytatást. De úgy gondolom ennyi most elég volt a munkámról..

Mi is volt még? Ja igen.-Egy hónapja lakom itt, de szinte csak azt a pár útvonalat ismerem ami ahhoz elég hogy bejussak a munkahelyemre, hogy ne haljak éhen, és hogy a kutya is sétáljon. Bár ma ez is megdölt..

Ismét megjutalmazott egy mosollyal…

Megjött a kedvem hogy folytassam..

 

De előtte még túl kell élnem a mai napot is….

Never Too Late?