Pont olyan

2009 április 17. | Szerző: Justme |

 mint az időjárás..

Reggel koromfekete, napközben borongós, de nagyon kínlódós, és mostanra, még felhős ugyan, de néha már látom a napot..

 

Azt hiszem már csak a korom kérdése maradt, és nem véletlenül hagytam ezt utoljára… Van egy olyan érzésem hogy idősebb vagyok nála, de nem hiszem hogy ennek lenne bármi jelentősége, tekintve hogy ha a mai este után tényleg lesz kedve bármit is megmutatni, az még mindíg nem jelenti azt, (hogy tegyük fel, hogy véletlenül megbotlok, ami ha rólam van szó, egyátalán nem lenne mégcsak meglepő sem,) ő elkapna, és én természetesen rettentő módon kapaszkodnék a karjába, felnéznék rá, ettől aztán csak pár centire kerülne az arcomtól az arca, és akkor…. Ébresztő!! Tehát akkor ez még mindíg nem jelenti azt hogy azon kívül hogy kedves akar lenni, mást is akarna tőlem.. Tehát mit számít a korom??

-Hát, ami a koromat illeti, huszonkilenc éves vagyok..

Ránézek, de nem tünik úgy hogy a hír különösebben megrázta volna. 

Ezen elkezdek gondolkodni, hogy ez most jó rossz, vagy teljesen mindegy? De a kocsi hirtelen megáll..

-Megjöttünk.-mondja…

 

 

Lassan lemegy a nap….

Never Too Late?