Ahogy a kedvenc

2009 április 20. | Szerző: Justme |

 azon gondolkodom hogy fogok egy újabb napot, egy újabb hétfőt kibírni.

Kizárt hogy végig tudjam csinálni. Ahogy elindulok, gyakorlatilag megáll az idő…

Szeretném legalább az utazást elhúzni,mert akkor egy kicsivel könyebb..

Nézem az emberek arcát, ha nem hallgatok zenét, hallom a beszélgetéseket, és arra gondolok, miért is vergődök,amikor még van mit ennem, van még munkahelyem? Próbálom magam kihúzni az önsajnáltaból, és általában ez működni szokott, mert a gyakorlatias énem meggyőzi az álmodozót hogy ne vinnyogjon, hanem kapja össze magát..

De mostanában, vesztésre áll, mert álmodozó nem akarja átadni a helyét, és most én sem akarom meghallani gyakorlatias énemet..  Próbálkozik néha, de nem sok sikerrel..

Én pedig várom a Holdat, és lesem a Napot..

És remélem elég erős leszek hogy gyakorlatias énem mellé álljak..

Talán, nemsokára….

 

Never Too Late?