Rég nem

2009 április 21. | Szerző: Justme |

 Pedig mindíg azzal kezdem a napot, hogy kereslek az égen.

Jó korán, amikor még csend van az utcán,amikor még nem hallok mást csak a madarak társalgását, és élvezem hogy a hűvös levegő bejön a nyitott konyhaablakon.  De mivel már nem láttalak, nem is tudok semmit sem..

És a napok egyre elviselhetetlenebbek.

Sosem szerettem várni, mégis arról szólt az életem hogy várok. Ráadásul úgy vártam, hogy nem is tudtam róla.

De mindíg is azt szerettem volna, hogy……

 

Végül úgy döntök, megkockáztatom hogy kinyitom a számat, mert ha mégiscsak egy álom, akkor is megérte, mert lesz mit a kuckómba magammal vinnem.

-Szóval ha már tényleg neked igértem a péntekem, és ha tényleg nem szívességből vagy itt, akkor mik is a tervek?-kérdezem gyorsan, mert még mindíg  a fülemben csengenek előbbi szavai, amitől a vérem össze-vissza száguld még mindíg az ereimben, és tudom ha lesz rá időm, százszor, és ezerszer fogom még visszapörgetni magamban a szavait. De minthogy tényleg úgy tünik hogy nem álmodom, remélem lesz még mire emlékeznem a mai napból… Keze még az arcomon van, és azt mondja.

-Minthogy nem számítottam arra, hogy kutyafelügyeletet is vállalsz, ezért amit mára terveztem nem jön össze, de nem reménykedj, lesz még szabadnapod, és én akkor is itt leszek.. Tehát mit szólnál, ha mutatnék neked egy közelebbi parkot mint ahol én lakom? Arcán már ott is a kedvenc mosolyom..

-Jó ötlet. Hátha ott nem próbálnak meg egy labdával hatástalanítani. Aztán nem visznek haza, és nem jönnek csak azért fel a lakásomba, mert gyerekkoruk óta kiváncsiak rá.

Vigyora még szélesebb lesz, én meg arra gondolok, ezt ma még nagyon sokszor szeretném látni!! De ha lehet nem csak ma, hanem holnap,holnapután, és..

-Akkor pakoljuk fel a kutyákat. Húz vissza megint a hangja.

-És ne is reménykedj, figyelni fogom az összes labdával lévő férfit, és nem engedlek egyik közelébe sem. Lőjjenek maguknak mást.. Te már le lettél vadászva. És ezt még meg is kell köszönnöm a kutyádnak…

Ránézek, azt hiszem a szememben már látja a gyülekező felhőket, ezért gyorsan magához húz, és egy puszit nyom az arcomra, majd  elkezd az ajtó felé húzni..

-Jól fogok viselkedni.-igéri. És hallom hogy alighanem megint vigyorog.

De nem kockáztatom meg hogy ránézek…

 

Never Too Late?