Június

2009 június 1. | Szerző: Justme |

 és az idő egész hétvégén csodálatosan illett a hangulatomhoz..

Sötét, esős, szeles, hideg. Mint én…

 

 

Leadta a kutyát a szomszédnak, a fiú arcán átfutott egy mosoly, de nem volt kedve foglalkozni vele. Kinyitotta a lakást, ledobta a kulcsokat, adott enni a kutyának, és br szíve szerint már ment is volna az ablak előtt kis zugába, erőt vett magán, és elindult a fürdőszoba felé,letusolni , úgy döntött ma még dolgozni fog, és úgy tesz, mintha a ma délutánt csak ő találta volna ki. Tudta hogy ostobaság volt engednie a csókot.Tudta hogy nem azért van itt, hogy belefollyon egy kalandba. Tudta, hogy nem sokiág marad itt, hogy haza kell mennie, csak azt nem tudta, hogy ezt miért nem mondta még meg a férfinek.Miért is kellett volna bármit is mondanom? Tette fel magának a kérdést. Nem tarozunk semmivel egymásnak. Ha jobban belegondol, ő semmit sem tud a férfiról. Csak pár kérdésre válaszolt a férfi, abból is néhánynál úgy érezte, mintha nem mondott volna el mindent. Ő persze mindenre válaszolt, mert sosem tudja befogni a száját. Mert azt hiszi, ha kiadja magát, akkor a férfi is ezt teszi. Nem tudott kinőni abból a tévhitből, hogy ha ő nem próbál játszani a férfiakkal, akkor ők sem fognak vele játszani. Gyűlölte, amikor az első randi után ha tetszett neki valaki, arra kellett várni, hogy lesz-e második alkalom. És aztán várni, hogy telefonál-e, ha mégis hívta, fogalma sem volt mit mondjon, hogy ne érezze magát komplett idiótának. Talán nem véletlen hogy elvált. Gondolta. Kimászott a tus alól, belebújt egy nagy törölközőbe, a hűtőhöz ment, kivett egy nagy dobozos jégkrémet, egy kanalat a fiókból, és az asztala felé indult, amikor megcsörrent a telefon. Ránézett az órára, és azon gondolkodott ki lehet. Felvette a kagylót, és meghallotta  a férfi mély hangját. Bármennyire is haragudott magára, összeszurult a gyomra.

-Szia!-mondta a férfi. Ne haragudj, hogy zavarlak, de nálam maradt a kutya póráza. És gondolom holnap szükséged lesz rá. Fél óra múlva nálad vagyok, ha neked is jó.

Ezer gondolat futott át az agyán, de a szíve esélyt sem adott az agyának hogy  mást válaszoljon,mint hogy: -Rendben, hozd át, köszönöm.

Letette a telefont, és arra gonolt, a férfi egy nap alatt másodszor jelenik meg nála, és ő szíve dörömböésén kívül,nem hallott mást.

 

Never Too Late?