a fájdalom. De próbálok nagy levegőket venni, és inkább egy könyvbe menekülni…
Hagyta hogy a szíverése lelassuljon, és a légzésére figyelt. Aztán eszébe jutott hogy még mindíg vizesen áll a telefonnál. Ez is már másodszor egy nap alatt. Kezdte azt hinni hogy ha a fürdik, vagy tusol, akkor a férfi garantáltan megjelenik nála. Még mindíg ezekkel a gondolatokkal a fejében elindult a szobája felé, és megint a szekrénye előtt állt. De valami kényelmes ruhába szerett volna bújni, úgyhogy kivett egy melegítőnadrágot, egy pólót, és levette a törölközőt a hajáról. Egy kicsit átszárította a fürdőben, de nem kötötte össze. Utált várni, ezért elkezdett pakolászni, rendbetette a fürdőt, az asztalát, és amikor ugyanott kezdett pakolni ahol két perce már járt, úgy döntött inkább bekucorodik az ablakhoz. Csak egy kis lámpát hagyott égve a szobában, úgyhogy félhomály volt, a kutya a lábánál aludt, kinézett az utcára, de nem mozdult semmi. Meglátta magát az üvegben, és arra gondolt, hány nő élhet még hozzá hasonlóan átlagos vonásokkal. Hosszú fekete haja volt, barna szemei, amiben ott bújkált az álladó szomorúság,az alsó ajka kicsit vastagabb volt mint a felső. Sosem gondolt még arra hogy mi lenne ha igazán szép lenne, ha miközben végigmegy az utcán a férfiak megfordulnak utána. Ha magas lenne, és karcsú, és elég lenne csak egy kis smink, és más semmi ahhoz hogy igazán jól nézzen ki. De tudta hogy ez most csak azért jutott eszébe, mert ez a férfi igazán tetszett neki. Rég volt már hogy ennyire várt valakit, hogy nem gondolkodott mielőtt válaszolt volna egy kérdésre, hogy ledobta az óvatosságát, és hogy ő is annyira akarta azt a csókot,és még mennyi minden mást.. Olyan rég nem volt senki akire gondolt, akiről álmodhatott, és akiről szeretett volna tudni mindent. A kedvenc színét, az kedvenc ételét, hogy milyen zenét szeret, hogy szeret-e moziba járni, hogy mit szólna hozzá, ha a kanapéra gömbölyödve egész nap csak filmeket néznének, aztán sétálnának a kutyával, fagyiznának, és egymásba gabalyodva aludnának el esténként. És ebben a legfurcsább az volt hogy nem is ismerte a férfit. Nem voltak még nagy beszélgetések, nagy nevetések, olyan dolgok amit csak ők értenek. Még csak a mai nap volt, és az első találkozásuk, és ő máris olyan dolgokat szeretne, amikhez több kéne két találkozásnál. De ki mondta hogy az érzelmek logikusak?
Never Too Late?