Ősz van..

2009 október 14. | Szerző: Justme |

 

 

Kopogtak. Lassan állt fel hogy kinyissa az ajtót. Hirtelen megnyugodott. Kinyitotta az ajtót, és csak nézte a férfit, de nem mozdult meg. Meg akarta jegyezni minden arcvonását. Hátrébb akart lépni, hogy a férfi be tudjon jönni, de ekkor a férfi utána nyúlt, elkapta a derekánál, magához húzta, és megcsókolta. Közben behúzta az ajtót. Csak annyi időre engedte el, amíg a halószba felé mentek. Ott újra elkezdtek csókolózni. Aztán arra ébredt hogy reggel van. És hogy mindene fáj. De mégis mosolygott. Oldalra fordult. És hirtelen olyan jó érzés fogta el, ahogy ott  aludt mellette a férfi. Most végre nyugodtan nézhette. Közel sem tökéletes vonásai ellenére sem tudta levenni róla a szemét. Végighúzta finoman a kezét a férfi szemöldökén, a homlokán, az orrán,és amikor a szájához ért, a férfi megcsókolta az ujját. Kinyitotta a szemeit, és mosolygott… Huncut reggeli mosoly volt…

 

Never Too Late?