2011 augusztus 28. | Szerző: Justme |

 ..az álomvilágomban.. Ahol elhittem hogy ha nagyon akarok valamit,és ha nagyon szeretek valakit, az egy “kis” szenvedés árán megkapható.. Hát az élet most benyújtotta a számlát én meg fizetek.. És közben megpróbálok visszatérni az álomvilágomba….

Másnap meglepően későn ébredt,pedig azt hitte aludni sem fog. Amikor kinyitotta a szemét, még mindig nem hitte el hogy itt volt vele. Ránézett az órára,és kimászott az ágyból. Elhatározta hogy ma befejezi a tegnap abbamaradt munkát. Leült az asztalhoz, de ahogy nekiállt volna, már a férfinél jártak a gondolatai. Tudta hogy mindjárt elkezdni magát lebeszélni róla.
Kezdi a köreit.. Nem fogja őt hívni.. Csak egy éjszaka volt. Mit akarhatna egy ilyen férfi tőle.. Megkaphat bárkit.. Majd pont egy túlsúlyos, elvált és eddig nem is teljesen őszinte nő kell neki..

Mert tudta hogy el kellett volna mondania a férfinak hogy vissza megy. Nem marad, nem maradhat itt végleg. Imádta az itteni munkáját, az itteni életét, büszke volt magra, hogy megállta a helyét külföldön, egyedül,egy válás után.. Még a nyelvet sem beszélte túl jól amikor úgy döntött váltani kell.

Megérezte a kutya orrát kezén, tudta hogy itt a séta ideje.. Az óra szerint már két órája ült,és nem csinált semmit. Ideje levinni a kutyát legalább…

Never Too Late?