Miut\u00e1n becsukta az ajt\u00f3t a f\u00e9rfi m\u00f6g\u00f6tt, olyan rossz \u00e9rz\u00e9se t\u00e1madt. Mintha valamit v\u00e9gleg lez\u00e1rult volna. Mintha azzal hogy most elengedte valami visszavonhatatlan t\u00f6rt\u00e9nt volna. Egy pillanatig \u00e1llt m\u00e9g az ajt\u00f3 el\u0151tt, de azt\u00e1n ler\u00e1zta mag\u00e1r\u00f3l a rossz gondolatokat. Nem akart megint pesszimista lenni, \u00e9s lebesz\u00e9lni mag\u00e1t arr\u00f3l hogy neki is lehet j\u00f3,hogy v\u00e9gre \u0151t is szeretheti az akit \u0151 szeret. Megsimogatta a kutya fej\u00e9t, bement a f\u00fcrd\u0151be, forr\u00f3vizet engedett mag\u00e1nak,\u00e9s elmer\u00fclt benne. V\u00e9gig gondolta az este minden esem\u00e9ny\u00e9t,\u00e9s m\u00e9g mindig nem hitte el hogy ez vele t\u00f6rt\u00e9nt. Mosolygott a k\u00e1dban. Arra gondolt milyen r\u00e9g volt m\u00e1r hogy csak \u00fagy vigyorgott mag\u00e1ban. \u00c9s hogy ez milyen j\u00f3 is. Hogy nem kell k\u00fcl\u00f6n\u00f6sebb ok arra hogy mosolyogjon, csak esz\u00e9be jut a f\u00e9rfi mosolya, vagy hogy mit mondott neki,\u00e9s m\u00e1ris ott a mosoly. Erre csak a szerelem k\u00e9pes. Hogy mik\u00f6zben a vil\u00e1g, \u00e9s minden ami k\u00f6r\u00fcl veszi pontosan olyan mint amilyen eddig is volt, m\u00e9gis b\u00e1rmire n\u00e9z egyszerre sz\u00ednes lesz, \u00e9rtelme lesz mindennek,\u00e9s nincs semmi aminek ne l\u00e1tn\u00e1 a j\u00f3 oldal\u00e1t......<\/p>
<\/p>
Never Too Late?<\/p>","type":"rich"}